Chapter 1.

Sziasztok! Szeretném ha tudnátok, hogy eszméletlenek vagytok! A Prológus feltételét követően *most figyeljetek!*  ÖSSZESEN 354 MEGTEKINTÉS VOLT A BLOGON! Köszönöm a visszajelzéseket,a 2 feliratkozást és hogy tetszett a blog kezdése :) Jó olvasást! xx M.

'Mikor visszamentem, még mindig ott volt az ablakban'

Már nem nézett, hanem valami mást csinált. Mikor újra felnézett egy füzetet mutatott fel amire nagy vastag betűkkel rá volt firkantva egy 'Szia :) '. Habozás nélkül felugrottam kanapé tetejéről, és odamentem az íróasztalomhoz. Kihalásztam a fiókból egy négyzetrácsos füzetet, meg egy alkoholos filcet, és visszaültem a helyemre. Lefirkantottam én is egy 'Szia :D'-t és felmutattam. Elnevette magát, majd elkezdett újra írni a füzetére. 

'Hogy hívnak?'

'Gwen, téged?'

'Luke, Luke Hemmings'

'A nevem Bond, James Bond' -mire elkezdett nevetni, majd mikor viszont abba hagyta, még mindig vigyorogva válaszolt. 

'Végre egy ember aki nem néz rám lesajnálóan, mert új vagyok a városban'

'Mást ne is nagyon várj el itt :D'

'Majd megmutatom nekik a barbi gyűjteményem'

'Garantált siker :D' -itt röhögtünk egy sort, majd így beszélgettünk el vagy 20 percig, mialatt szegény füzetem vesztett vagy harminc lapot, de megtudtam, hogy nem rég költöztek ide, és míg én a Norwest Christian College-ba járok, ő egy elég bonyolult nevűbe amit egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni. Miután neki el kellett mennie, felkaptam a telefonomat és üzentem egyet Jay-nek. 

Üzenet küldője: Gwen

Ami azt illeti Jay tényleg igazat mondott és körülbelül 5 perc múlva már rá is feküdt a csengőnkre egészen addig amíg ki nem nyitottam az ajtót, mert akkor viszont a nyakamba ugrott, mire nagy meglepődöttségemben elvesztettem az egyensúlyomat, így elestünk. Az egészet csupán az nehezítette még jobban hogy a laptopjával még jobban belenyomott a padlóba. Miután felszenvedtük magunkat a földről Jay szépen bependerült a konyhánkba és fénysebességgel elővett egy kólát és jól meghúzta. Hát igen, ő nálunk már otthon érezte magát. Volt már párszor olyan, hogy csak azt hallottam a szobámból, hogy bejön a házba és egy 'Hazaértem' kiáltással levágta magát a kanapénkra. Miután kellő mennyiségűt ivott felmentünk a szobámba. Vetettem egy gyors pillantást az ablakomból a szöszkéjére, de nem volt ott, de mit is vártam. Leraktuk az ágyra a laptopot, majd kényelmesen elhelyezkedtünk előtte. Alig fél perc alatt elhatároztuk, hogy filmet nézünk, majd megnyitottunk egy online filmes oldalt, ott megnyitottuk a választékot mutató oldalt (közben meg bezártuk a 100 meg egy felugró kis idegesítő reklámablakokat). Egy ideig néztük a kijelzőn feltüntetett filmeket majd egyszerre ráböktünk ugyanarra a filmre, mire felnevettünk hasonló ízlésünkön. Természetesen mazoista hajlamainkat kiélve horror filmet választottunk.

***

Sikongattunk párszor a filmen, szétszorítottuk a másik kezét, de viszonylag túl éltük. Nem nevezném annyira 'Hű de hú de jó film'-nek, mert túl kiszámítható volt.. Már az első 15 percben tudtam, hogy mi lesz a sztori vége. Körülbelül jól is tippeltem egy-két apróbb részlettől eltekintve, például hogy meghal vagy 5 ember, de ez már csak részletkérdés. Miután kibeszéltük magunkból kikelve, hogy milyen idióták a szereplők meg, hogy mi a helyükben nem ezt tettük volna, barátnőm mondta, hogy elmegy wc-re, én meg a laptopján rámentem a twitterre, majd bejelentkeztem. Éppen röhögtem az egyik tweeten amikor hirtelen eszembe jutott, hogy barátnőm már elég régóta felszívódott. elmentem a fürdőnkbe, de nem volt ott. Mivel kicsit a horror film hatása alatt álltam még gyorsan visszafutottam és inkább ráírtam twitteren a barátnőmre, és egy kisebb káosz alakult ki.

Twitter üzenet küldője: Gwen

Végülis tényleg ott volt a szobámban, majd egy hatalmas nagy röhögőgörcsöt megzavarva koppant valami az ablakon. Mindketten odakaptuk a fejünket, és odasétáltunk hogy megnézzük, ki dobta meg az ablakomat. Sejtettem, hogy ki lehetett.

Prológusⓜ

Sziasztok! Íme a prológus a szereplőkkel együtt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Na de nem is beszélnék tovább,mert úgy sem kíváncsi arra senki, hogy én mit hablatyolok itt össze-vissza, szóval szerintem kezdjük is! :)

-Kelj fel, kelj fel - mantrázta a bátyám az ágyamon ugrálva, mire hozzá vágtam egy párnát. Kik mire kelnek, mások madár csicsergésre,vagy a tél első sugaraira én pedig arra, hogy a bátyám az ágyamon ugrál mit egy fél őrült. 

-Szállj le rólam,vagy a következő az ébresztőórám lesz. -mormogtam alig érthetően, de ahogy észre vettem a személy akinek intéztem a szavakat vette az adást és ki is penderült a szobámból. Pár másodperc múlva fel is álltam az ágyamból, és lesétáltam a konyhába. 

-Jó reggelt! -köszönt apa, aki a konyhapultnál ül és nyomkodja a tabletjét.

-Neked is, van itthon tej? -kérdeztem reménykedve, mert anélkül nem annyira szeretem a zabpelyhet.

-Nincs -hallom a választ, mire oda kullogok a hűtőhöz, és kiveszek pár szendvicshez valót, majd el is készítem. Elindulok immár a szendvicsemmel együtt a nappaliba és leülök a tv-vel szembeni kanapéra,majd benyomok egy zene csatornát. Éppen a kedvenc zeném megy, amikor a bátyám is lejön, majd leül mellém. Mikor végeztem a kajámmal felmegyek elkészülődni, majd rekordsebésséggel elkészülődök, és célba veszem a bejárati ajtót. Elköszönök mindenkitől, és elindulok suliba. Mikor kinyitom az ajtót arcon csap a hideg szellő, amitől kicsit visszatándorodok, majd szőke hajamat megigazítva elindulok. Már a felhajtónkat is elhagytam, mikorarra leszek figyelmes,hogy a szomszédunkból elindul egy szöszke srác,aki körülbelül velem egykorú lehet. Meglepő, hiszen abban a házban már legalább fél éve nem laknak, de mostmár mint kiderült lesz szomszédunk az goromba idős házaspárt leszámítva is kik eléggé be vannak rám rágva,aminek az is lehet az oka, hogy egy fogadásnak köszönhetően összedobáltam tojással az ajtójukat, de az már más dolog. Azon kapom magam, hogy bámulom a fiút, de a még meglepőbb, hogy ő is. Gyorsan elkapom a tekintetemet és tovább sietek a már megszokott úton az iskolába. 

***

Ne legyen hármas, ne legyen hármas, ne legyen hármas. Mondogatom magamban, miközben a matek tanárnő osztja ki a dolgozatokat. Körülbelül egy perc múlva elém is rak egy dolgozaton, ami *dobpergés* 5-ös lett. Nagy csodálkozásomban barátnőm zavar meg.

-Hanyas lett? -kérdezi vigyorogva, mert neki neki is szintén 5-ös lett. 

-Hát, a tanárnő írt egy monológot,hog mennyire minősíthetetlen lett. -próbálom megjátszani a csalódottságomat,de nem sokáig bírom, így elröhögöm magam és felé mutatom a dogámat.

-Huh, megkönnyebültem. Már készültem vígasztalni,hogy 'nem baj, majd máskor sikerül, ez csak egy jegy' és stb -nevet ő is. Nevetésünket a tanár szigorú tekintete zavarja meg, mire mindketten előre fordulunk, és próbálunk ártatlan fejet vágni, ami az őszintét megvallva nem nagyon jön össze...

***

Mivel Jay-el az utlsó óránk sajnos nem közös, így a kapu előtt vártam pár lánnyal akik idő közben csapódtak oda hozzám, és arra hivatkoztak, hogy megvárják velem együtt, én meg nem küldtem el őket, mert nem zavarnak. Miután Jay meglátott minket intett egyet a telefonos kezével, és nem sietve oda sétált hozzánk. 

-Kivel irogatsz ennyire? -kérdeztem vigyorogva miután odaért hozzánk.

-Eden-el -válaszolta bár ez szerintem magától érthetendő volt, mert ki másért lenne ráfüggve a telefonjára mintsem drágalátos barátjával,kivel kb ilyen jellegű nyálgörcsei vannak: 

Üzenet küldője: Jay

Na én az ilyen kaliberű dolgoktól hányok szivárványt. Nem feltétlen azért mert túl nyálas (az,de mindegy) hanem hogy tudom, hogy a barátnőm alapvetően nem ilyen, és ez az ami megőrít, mert senki ne változtassa meg a barátnőmet!

-Akkor indulunk? -kérdezte mosolyogva miközben zsebre vágta a telefonját. Mondtam, hogy 'persze' és a lányoktól elköszönve elindultunk haza. Egymás mellett mentünk röhögve, mikor barátnőm jelezte, hogy neki be kéne mennie egy drogériába. Nem kérdeztem semmit, megmentettem magam egy alapvető 'soroljuk fel az összes terméket amit csak lehet kapni abban a rohadt boltban' monológtól, amit ilyenkor szokott tartani nekem. Miután kiválasztotta magának a termékeket, odamentünk a kasszához, ahol megláttam egy tucatnyi pink papír koronát. Éreztem, hogy nekem azt MEG KELL SZEREZNEM, így viszonylag türelmesen (attól függ, hogy az türelmesnek számít-e ha visszafojtott visongással ugrálva vártam) amíg ki nem fizeti a dolgokat, miután ez megtörtént megkérdeztem egy angyali mosoly kíséretében a kasszás fiútól, hogy kérhetnék-e egyet. Szinte láttam ahogy levetíti maga előtt az esküvőnket, majd miután észhez tért levett nekem egyet, és odaadta.

-Mennyi lesz?  -kérdeztem még mindig mosolyogva.

-Semennyi, majd én kifizetem neked. -mondta szintén mosolyogva bár az övé már inkább hasonlított vigyorra, mintsem mosolyra. Megköszöntem, majd a mögötte lévő tükröt nézve felvettem, majd megigazítottam,majd miután kész lettem barátnőmmel elköszöntünk, és folytattuk is az utunkat,immár a fejemen a koronával. Az egész utat végig dülöngélve, röhögve tettük meg. Gondolom nem is kell mondanom, hogy páran azt hihették, hogy berúgtunk, és ebből adódóan meg is kaptuk a lenéző tekinteteket.

***

Haza érve gyorsan megtanultam, megcsináltam a házit, és miután késznek nyilvánítottam a tanulást az ölembe vettem a laptopomat, és fel léptem twitterre. Miután megnéztem a sok értesítést, egyen elröhögtem magam.

Tweet közzétevője: Jay

Kép leírása: Egy parkban készült a kép ahol éppen háttal vagyok a kamerának a kezem az égben, a fejemen pedig a korona. 

Egyből kapott egy retweetet, majd ráírtam Jay-re. Beszéltem vele, majd lesétáltam a konyhába és összedobtam magamnak egy kis kaját, amit felvittem a szobámba, és az ablakom elé leülve a kis kanapéra megettem. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy a szomszéd házból a szöszike néz. Egyből elmentem az ablakból, és inkább levittem a tányért. Mikor visszamentem, még  mindig  ott volt az ablakban. 

Szereplők

Gwen Blank
[Eredeti neve: Ashley Benson] 

Luke  Hemmings
[Eredeti neve: Luke Hemmings]

David Blake
[Eredeti neve: Keegan Allen]