Sziasztok! Íme a prológus a szereplőkkel együtt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Na de nem is beszélnék tovább,mert úgy sem kíváncsi arra senki, hogy én mit hablatyolok itt össze-vissza, szóval szerintem kezdjük is! :)
-Kelj fel, kelj fel - mantrázta a bátyám az ágyamon ugrálva, mire hozzá vágtam egy párnát. Kik mire kelnek, mások madár csicsergésre,vagy a tél első sugaraira én pedig arra, hogy a bátyám az ágyamon ugrál mit egy fél őrült.
-Szállj le rólam,vagy a következő az ébresztőórám lesz. -mormogtam alig érthetően, de ahogy észre vettem a személy akinek intéztem a szavakat vette az adást és ki is penderült a szobámból. Pár másodperc múlva fel is álltam az ágyamból, és lesétáltam a konyhába.
-Jó reggelt! -köszönt apa, aki a konyhapultnál ül és nyomkodja a tabletjét.
-Neked is, van itthon tej? -kérdeztem reménykedve, mert anélkül nem annyira szeretem a zabpelyhet.
-Nincs -hallom a választ, mire oda kullogok a hűtőhöz, és kiveszek pár szendvicshez valót, majd el is készítem. Elindulok immár a szendvicsemmel együtt a nappaliba és leülök a tv-vel szembeni kanapéra,majd benyomok egy zene csatornát. Éppen a kedvenc zeném megy, amikor a bátyám is lejön, majd leül mellém. Mikor végeztem a kajámmal felmegyek elkészülődni, majd rekordsebésséggel elkészülődök, és célba veszem a bejárati ajtót. Elköszönök mindenkitől, és elindulok suliba. Mikor kinyitom az ajtót arcon csap a hideg szellő, amitől kicsit visszatándorodok, majd szőke hajamat megigazítva elindulok. Már a felhajtónkat is elhagytam, mikorarra leszek figyelmes,hogy a szomszédunkból elindul egy szöszke srác,aki körülbelül velem egykorú lehet. Meglepő, hiszen abban a házban már legalább fél éve nem laknak, de mostmár mint kiderült lesz szomszédunk az goromba idős házaspárt leszámítva is kik eléggé be vannak rám rágva,aminek az is lehet az oka, hogy egy fogadásnak köszönhetően összedobáltam tojással az ajtójukat, de az már más dolog. Azon kapom magam, hogy bámulom a fiút, de a még meglepőbb, hogy ő is. Gyorsan elkapom a tekintetemet és tovább sietek a már megszokott úton az iskolába.
***
Ne legyen hármas, ne legyen hármas, ne legyen hármas. Mondogatom magamban, miközben a matek tanárnő osztja ki a dolgozatokat. Körülbelül egy perc múlva elém is rak egy dolgozaton, ami *dobpergés* 5-ös lett. Nagy csodálkozásomban barátnőm zavar meg.
-Hanyas lett? -kérdezi vigyorogva, mert neki neki is szintén 5-ös lett.
-Hát, a tanárnő írt egy monológot,hog mennyire minősíthetetlen lett. -próbálom megjátszani a csalódottságomat,de nem sokáig bírom, így elröhögöm magam és felé mutatom a dogámat.
-Huh, megkönnyebültem. Már készültem vígasztalni,hogy 'nem baj, majd máskor sikerül, ez csak egy jegy' és stb -nevet ő is. Nevetésünket a tanár szigorú tekintete zavarja meg, mire mindketten előre fordulunk, és próbálunk ártatlan fejet vágni, ami az őszintét megvallva nem nagyon jön össze...
***
Mivel Jay-el az utlsó óránk sajnos nem közös, így a kapu előtt vártam pár lánnyal akik idő közben csapódtak oda hozzám, és arra hivatkoztak, hogy megvárják velem együtt, én meg nem küldtem el őket, mert nem zavarnak. Miután Jay meglátott minket intett egyet a telefonos kezével, és nem sietve oda sétált hozzánk.
-Kivel irogatsz ennyire? -kérdeztem vigyorogva miután odaért hozzánk.
-Eden-el -válaszolta bár ez szerintem magától érthetendő volt, mert ki másért lenne ráfüggve a telefonjára mintsem drágalátos barátjával,kivel kb ilyen jellegű nyálgörcsei vannak:
Üzenet küldője: Jay
Na én az ilyen kaliberű dolgoktól hányok szivárványt. Nem feltétlen azért mert túl nyálas (az,de mindegy) hanem hogy tudom, hogy a barátnőm alapvetően nem ilyen, és ez az ami megőrít, mert senki ne változtassa meg a barátnőmet!
-Akkor indulunk? -kérdezte mosolyogva miközben zsebre vágta a telefonját. Mondtam, hogy 'persze' és a lányoktól elköszönve elindultunk haza. Egymás mellett mentünk röhögve, mikor barátnőm jelezte, hogy neki be kéne mennie egy drogériába. Nem kérdeztem semmit, megmentettem magam egy alapvető 'soroljuk fel az összes terméket amit csak lehet kapni abban a rohadt boltban' monológtól, amit ilyenkor szokott tartani nekem. Miután kiválasztotta magának a termékeket, odamentünk a kasszához, ahol megláttam egy tucatnyi pink papír koronát. Éreztem, hogy nekem azt MEG KELL SZEREZNEM, így viszonylag türelmesen (attól függ, hogy az türelmesnek számít-e ha visszafojtott visongással ugrálva vártam) amíg ki nem fizeti a dolgokat, miután ez megtörtént megkérdeztem egy angyali mosoly kíséretében a kasszás fiútól, hogy kérhetnék-e egyet. Szinte láttam ahogy levetíti maga előtt az esküvőnket, majd miután észhez tért levett nekem egyet, és odaadta.
-Mennyi lesz? -kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Semennyi, majd én kifizetem neked. -mondta szintén mosolyogva bár az övé már inkább hasonlított vigyorra, mintsem mosolyra. Megköszöntem, majd a mögötte lévő tükröt nézve felvettem, majd megigazítottam,majd miután kész lettem barátnőmmel elköszöntünk, és folytattuk is az utunkat,immár a fejemen a koronával. Az egész utat végig dülöngélve, röhögve tettük meg. Gondolom nem is kell mondanom, hogy páran azt hihették, hogy berúgtunk, és ebből adódóan meg is kaptuk a lenéző tekinteteket.
***
Haza érve gyorsan megtanultam, megcsináltam a házit, és miután késznek nyilvánítottam a tanulást az ölembe vettem a laptopomat, és fel léptem twitterre. Miután megnéztem a sok értesítést, egyen elröhögtem magam.
Tweet közzétevője: Jay
Kép leírása: Egy parkban készült a kép ahol éppen háttal vagyok a kamerának a kezem az égben, a fejemen pedig a korona.
Egyből kapott egy retweetet, majd ráírtam Jay-re. Beszéltem vele, majd lesétáltam a konyhába és összedobtam magamnak egy kis kaját, amit felvittem a szobámba, és az ablakom elé leülve a kis kanapéra megettem. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy a szomszéd házból a szöszike néz. Egyből elmentem az ablakból, és inkább levittem a tányért. Mikor visszamentem, még mindig ott volt az ablakban.
Szereplők
 |
| Gwen Blank [Eredeti neve: Ashley Benson] |
 |
| Luke Hemmings [Eredeti neve: Luke Hemmings] |
 |
| David Blake [Eredeti neve: Keegan Allen] |
