'Mikor visszamentem, még mindig ott volt az ablakban'
Már nem nézett, hanem valami mást csinált. Mikor újra felnézett egy füzetet mutatott fel amire nagy vastag betűkkel rá volt firkantva egy 'Szia :) '. Habozás nélkül felugrottam kanapé tetejéről, és odamentem az íróasztalomhoz. Kihalásztam a fiókból egy négyzetrácsos füzetet, meg egy alkoholos filcet, és visszaültem a helyemre. Lefirkantottam én is egy 'Szia :D'-t és felmutattam. Elnevette magát, majd elkezdett újra írni a füzetére.
'Hogy hívnak?'
'Gwen, téged?'
'Luke, Luke Hemmings'
'A nevem Bond, James Bond' -mire elkezdett nevetni, majd mikor viszont abba hagyta, még mindig vigyorogva válaszolt.
'Végre egy ember aki nem néz rám lesajnálóan, mert új vagyok a városban'
'Mást ne is nagyon várj el itt :D'
'Majd megmutatom nekik a barbi gyűjteményem'
'Garantált siker :D' -itt röhögtünk egy sort, majd így beszélgettünk el vagy 20 percig, mialatt szegény füzetem vesztett vagy harminc lapot, de megtudtam, hogy nem rég költöztek ide, és míg én a Norwest Christian College-ba járok, ő egy elég bonyolult nevűbe amit egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni. Miután neki el kellett mennie, felkaptam a telefonomat és üzentem egyet Jay-nek.
Üzenet küldője: Gwen
Ami azt illeti Jay tényleg igazat mondott és körülbelül 5 perc múlva már rá is feküdt a csengőnkre egészen addig amíg ki nem nyitottam az ajtót, mert akkor viszont a nyakamba ugrott, mire nagy meglepődöttségemben elvesztettem az egyensúlyomat, így elestünk. Az egészet csupán az nehezítette még jobban hogy a laptopjával még jobban belenyomott a padlóba. Miután felszenvedtük magunkat a földről Jay szépen bependerült a konyhánkba és fénysebességgel elővett egy kólát és jól meghúzta. Hát igen, ő nálunk már otthon érezte magát. Volt már párszor olyan, hogy csak azt hallottam a szobámból, hogy bejön a házba és egy 'Hazaértem' kiáltással levágta magát a kanapénkra. Miután kellő mennyiségűt ivott felmentünk a szobámba. Vetettem egy gyors pillantást az ablakomból a szöszkéjére, de nem volt ott, de mit is vártam. Leraktuk az ágyra a laptopot, majd kényelmesen elhelyezkedtünk előtte. Alig fél perc alatt elhatároztuk, hogy filmet nézünk, majd megnyitottunk egy online filmes oldalt, ott megnyitottuk a választékot mutató oldalt (közben meg bezártuk a 100 meg egy felugró kis idegesítő reklámablakokat). Egy ideig néztük a kijelzőn feltüntetett filmeket majd egyszerre ráböktünk ugyanarra a filmre, mire felnevettünk hasonló ízlésünkön. Természetesen mazoista hajlamainkat kiélve horror filmet választottunk.
***
Sikongattunk párszor a filmen, szétszorítottuk a másik kezét, de viszonylag túl éltük. Nem nevezném annyira 'Hű de hú de jó film'-nek, mert túl kiszámítható volt.. Már az első 15 percben tudtam, hogy mi lesz a sztori vége. Körülbelül jól is tippeltem egy-két apróbb részlettől eltekintve, például hogy meghal vagy 5 ember, de ez már csak részletkérdés. Miután kibeszéltük magunkból kikelve, hogy milyen idióták a szereplők meg, hogy mi a helyükben nem ezt tettük volna, barátnőm mondta, hogy elmegy wc-re, én meg a laptopján rámentem a twitterre, majd bejelentkeztem. Éppen röhögtem az egyik tweeten amikor hirtelen eszembe jutott, hogy barátnőm már elég régóta felszívódott. elmentem a fürdőnkbe, de nem volt ott. Mivel kicsit a horror film hatása alatt álltam még gyorsan visszafutottam és inkább ráírtam twitteren a barátnőmre, és egy kisebb káosz alakult ki.
Twitter üzenet küldője: Gwen
Végülis tényleg ott volt a szobámban, majd egy hatalmas nagy röhögőgörcsöt megzavarva koppant valami az ablakon. Mindketten odakaptuk a fejünket, és odasétáltunk hogy megnézzük, ki dobta meg az ablakomat. Sejtettem, hogy ki lehetett.
